hogyan siklottam hanyatt a murván

Kategória: történetek | Cikk Gyors olvasása
MEGOSZTÁS

Brünhilda a Bullmasztiff,

avagy hogyan siklottam hanyatt a murván?

A történet a kétezres évek elején kezdődött, mikor megszületett.
Szukánk hat kölyke közül ő volt a leg nyüzügébb, mindig kimaradt a kajálásból, mert eltolták a többiek, olyan kis elveszett volt, az egyetlen szürke csíkos szuka a dömper sárga kanok közt az alomban.

hogyan siklottam hanyatt a murván

Brünhilda kutyánk, aki szó szerint a mi kutyánk kölke

Már a születése is kalandos volt, mert úgy kellett életre pofozni, lógatva a hátsó lábainál fogva, hogy kiadja a benyelt rengeteg magzatvizet és vegyen végre levegőt.
…és vett, (levegőt) de a sűrű alvások közben elfelejtette, hogy ez azért fontos lehet a továbbiakban is, ha szaladgálni akar a réten. Neki fontosabb volt aludni, mint lélegezni.
Mivel ezt azonnal észrevettük és életveszélyes volt, maradt az, hogy a mellkasomon aludt, és amikor éreztem, hogy kimarad a légzése, akkor felébresztettem.
Így sem ő sem én nem tudtunk aludni, amiben a némi különbség az volt, hogy nekem másnap, harmadnap, hetednap, dolgozni kellett mennem.

De aztán rendbe lett ez is, és fejlődött szépen.

Aztán megjelent rajta valami, amitől igencsak tekintélye lett

Telt az idő, rohamléptekben nőtt az eb, a feje és a fogai is, és előjött vérvonalára jellemző előre harapás, amitől az alsó szemfogai kiálltak. Ahogy nőtt, 4 évesen már a fekete maszkjából előtűnő alsó szemfog, igencsak tekintélyt parancsolóvá tette a nézését. ( a járásáról majd később) Konkrétan félelmetes volt az eb kinézete, ami egy földreszállt szelíd bárány lelkével párosult, de ezt nem nagyon reklámoztuk, mert mégis csak egy őrző védő kutya, vagy mi.

hogyan siklottam hanyatt a murván

Szembesültünk azzal, hogy kiállításra nem vihetjük, de nekünk ő volt így is a legszebb.

Bármennyire is félelmetes volt a kinézete, a kisgyerekek imádták.

A kissrácok kiszakítva magukat a szülők kezéből, rohantak Brüni felé, maguk mögött hagyva sikoltozó őseiket, és a „de aranyos kutyuli” jelzővel alázták porba csóró masztiffunk tekintélyét.
Nem éppen nőies arca pont a gyerekekével volt egy magasságban. Húzták nyúzták a fülét, a lógó pofáját, a nyakába csimpaszkodva ölelték, kabátjukkal felitatva a sétálás közben bőven termelődő nyálát, amit így nem kellett nekünk pzs-vel törölgetni.

Szerettem ezeket a gyerekeket.

Ő tűrte, nézett mint a borjú, nem nagyon élvezte, de hagyta.
Amikor megunta eloldalgott és lefeküdt valahova, hogy ő nincs is itt.

hogyan siklottam hanyatt a murván

Történt egy nyári délután, hogy megbeszéltünk a barátokkal egy sörözést a rómain. Ha már kocsi nélkül megyünk, vigyük Brünit, hogy lásson népeket, ne csak a kennelben unatkozzon.

Néhány dologgal viszont nem számoltunk.
Az egyik a töménytelen mennyiségű kutya a korzón, amivel alapban nincs gond, mert erejének tudatában rá sem hederít hölgyünk más hasonló magasságú ebekre, még akkor sem ha „beszólnak”.

Méltóságon alulinak tartja visszaválaszolni a hasonló méretű ebek holmi „beszólásaira”

Mondom, a hasonló magasságúakra!
De vannak a kicsik…… az ölben, vagy kosárkában, vagy hosszú hámon, és bátrak…..nagyon.
Valami kapcsolót nyomhatott meg Brünhildánk reaktív elméjében az a hanghordozás, mellyel ezek a kis harcosok, tudván, hogy érinthetetlenek gazdijuk védelmében, félelmet nem ismerve rácsaholtak. Talán Amazon élet béli nagy hangú kihívóinak orgánumát idézték fel benne, akik alul maradva a vele való harcban, a Valhallában keresgélték a fejüket. Minden esetre ez rá nem jellemző, kontrollálhatatlan reakciót váltott ki.
Közeledésükkor a nyakörvfogás és jó kondim sokat számított, mert 60 kiló tömény izom mozdult.

De valahogy ott, akkor, a sok ember,a gyerekölelgetés elvette a figyelmünket erről a „veszélyről” vagy éppen akkor elkerültük.

Meg is találtuk a társaságot egy sörpadnál és gyorsan lazítottunk a Brüni által keltett némileg merev és visszafogott üdvözléseken azzal, hogy visszadugtuk az agyarát a szépséges felső ajka mögé. Leültünk, Brünhilda az asztal alá feküdt, én pedig azért, hogy a kezeim szabadok legyenek, a derekamra hurkoltam a pórázt. Biztos ami ziher.

Kutyagazda minőségemben életem egyik legnagyobb hibáját követtem el

…mert jött egy kedves pár, a Hölgy ölében kis kedvencük, egy csivava.
Már elhaladtak mellettünk és úgy volt hogy megússzuk, de a mi csivink kiszúrta amazonunkat, aki némán, mereven nézte az asztal alól.

hogyan siklottam hanyatt a murván

És beszólt…….élesen, játékosan vagy haragosan…..szinte mindegy, de beszólt.

Mozdult a 60 kiló izom elképesztő energiával.
Először azt éreztem, hogy öt lukat húztak be az övemen, ahogy a póráz hurka hirtelen bevágott és a rántástól a nyakam reccsent. Miközben hanyatt estem, felrúgtam a sörpadot korsóstól eszcájgostul és az ez alkalomra tartogatott hófehér nadrágomban csúsztam az elegánsan leterített murván, tehetetlenül a hátamon.
Aztán a jó Brünhilda talán beleunt az üldözésbe, mert a 70 kilómmal nem tartottam olyan nagyon vissza, és olyan tíz méter után megállt.

Visszanézett rám és nem csalódottságot vagy szemrehányást láttam volna a szemében, hanem egy új játék lehetőségét, a földön fekvő gazdival.
Valószínűleg még nem voltam porig alázva a körben álló több tucat korzózó ember előtt, ezért dobtunk rá még egy lapáttal.

Műsor voltunk. Pankráció! Amerika!

hogyan siklottam hanyatt a murván

Teljes testsúlyával ugrott rám ez az Édes, és nyalta a fejem, kihasználva azt hogy fekszem, tehát megadtam magam.

Nyál van, nyál, röpke lepke száll virágra…..dúdolhattam volna, ha nem épp túlélnem kell.
Próbáltam lebírkózni, átfordulni, összes tapasztalatomat latba vetve, amit Stallonétól és Schwarzeneggertől ellestem, de minden egyes akcióm újabb fájdalmas sérüléseket és nyáladagokat vont maga után.

Vesztésre álltam.

A közönség már nem sajnált, nem amatőrözött le, nem ugrott, hogy segítsen…….hanem vísítva röhögött rajtam.

Műsor voltunk. Pankráció. Amerika!

Nagy nehezen legyőztem Brünhildát,
nem fizikai erővel, nem alantas trükkökkel, csalással, ármánnyal.

A varázsszóval: ÜL!

Akkoriban nem voltak még mobilok, de ahogy ott álltam, és a szófogadóan üldögélő kutyám mosolygott rám a kiálló szemfogaival, az ma milliós nézettségű megosztás  lenne.

Olvasd el további blogbejegyzéseimet az ebcsemege.hu oldalamon és küldj nekem egy történetet, ami Veled és a kutyáddal történt! ( a legjobbak között 3 kiló Szuperprémium tápot sorsolok ki!)

hogyan siklottam hanyatt a murván
 

Nem maradsz le semmi fontosról, ha megadod a címed:

Csak olyan cikkeket küldünk neked, amik érdekelni fognak. Max heti 1 alkalommal.

Ne maradj le a frissítésekről... iratkozz fel a CikkFigyelőre:
 

Vissza

Címkék : sétáltatás, póráz, bullmasztiff, történetek

Hozzászólások :

Csatlakozz a beszélgetéshez!

Oszd Meg a Cikket :


Szerző

Finkey Gábor

Finkey Gábor a dogblog.hu és az ebcsemege.hu alapítója. Több évtizede vagyok a kutyák közelében. A dogblog oldalon kutyásoktól kutyásokank juttatok el híreket információkat, hogy ezek ne maradjanak észrevétlenek, mert hasznosak lehetnek a kutyabajok megoldására.

Kapcsolódó cikkeink:

Iratkozz fel és nem maradsz le semmiről. Szólunk, ha frissül a cikk vagy számodra érdekes témákról írtunk.